Egy felismerés.

Már jó hónapja nem írtam.
Ennek oka van és az nem a lustaság. Rájöttem, hogy blog-ot írni nem könnyű. Legalábbis olyat, amit jó szívvel megosztasz másokkal is.
Minimum legyen egy olyan gondolatod, ami köré felépíted a bejegyzésedet.
Nos. Sokat gondolkodtam azon, mi lehet az oka annak, hogy a nagy elhatározásommal szinte egyidőben - miszerint újra megpróbálom saját kis anyagi birodalmamat felépíteni - hirtelen felfedezett magának a munkahelyem. Olyan mennyiségű és minőségű munkáim lettek hirtelen a semmiből, hogy szinte levegőt sem kapok. Örülök, ha a sportra marad időm.
Hála szponzoromnak, rengeteg, gyorsan olvasható és emészthető kíváló irományt olvastam el az elmúlt hónapokban, önfejlesztésről, egészségről,vonzás törvényéről.
Na már most, ha valóban létezik a vonzás törvénye, hogy lehet, hogy nem azt vonzom, amit elhatároztam hogy újrakezdem és mindent bele, hanem a jelenlegi munkáimat.
És akkor rájöttem. Hiszen éppen ez az! Elhatároztam, hogy belevetem magam a munkába és a munka megtalált. De melyik munka!!!! Az, amelyikben JELENLEG VAGYOK JÓ.
Pofon egyszerű.
Tehát akkor? Nincs mit tenni. Jóvá kell tennem magam a másik munkához is, hogy a vonzás törvénye arra is hasson.
Csak türelem, fog ez menni.
Szép napokat Mindenkinek!

Az én MLM sztorim, avagy lehet e újra kezdeni?

A 90-es évek végén kezdődött.
Felhívott egy ismeretlen férfi telefonon. Meghívott a lakására egy beszélgetésre.
Nagyon kedves volt, mosolygott a hangja, igent mondtam.

Ha azt hiszed, hogy kezdődő új kapcsolatom egy romantikus estében végződött, ki kell ábrándítsalak. Egy MLM marketing bemutatóra hívott az illető, de ezt előzőleg nem tudtam.
Már nem emlékszem, rajtam kívül hány ismeretlen feszengett ott kevésbé kíváncsian, inkább kínosan, csodálkozva, az előzetes tájékoztatás hiánya miatt.
A lényeg, hogy egy rendkívül barátságos, jól felkészült, céltudatos férfi adta elő nekünk, miből fogunk rendkívül jól élni hátralevő éveinkben, ha hallgatunk rá és csatlakozunk csapatához.
A jelenlevők közül én voltam az egyetlen, akinek az előadás végén nem volt „pofája” nem-et mondani a következő találkozásra.
Ez a kezdet.
Utána persze termékbemutatók, előadások, marketingterv bemutatók, majd a belépésem és ezzel elkezdődött minden kötelező MLM tevékenység, amit azóta nagyon szerettem volna elfelejteni, de nem tudom.
Joggal gondolhatod, hogy úgy kell neked, miért léptél be, hiszen jól tudhattad mit kell csinálni, hogyan kell majd dolgozni, de szerintem ezek a dolgok nem ennyire fehérek és feketék. Más kívülről hallgatni és más megélni ezeket a szituációkat.
Akivel kapcsolatban voltam (szponzor), azt az embert nagyon tiszteltem a CÉLJAIÉRT, a konok akarásáért és tetteiért és biztosan tudtam, hogy nélkülem is meg fogja csinálni, amit akar, tehát hittem, hogy nekem is jót akar és nem zavart, hogy ezzel ő is közelebb kerül a céljához. Ez nagyon szimpatikus és követhető dolog volt számomra, ez magyarázz az igent.

Ami közben nagyon zavart, hogy egy olyan szakmába kezdtem bele, amiről a világon semmit sem tudtam, sémákban kellett gondolkodnom, kényelmetlen dolgokat kellett csinálnom, és bár tetszett a hozadéka, amivel ez járt: jó könyveket (személyiségfejlesztő) kaptam olvasni és nagyszerű termékekkel ismerkedtem meg, amiket a mai napig örömmel használok, nem tudta ellensúlyozni kényelmetlen óráimat.
A sok negatív hatás miatt, ami az üzletépítés során ért, úgy döntöttem, nem kínzom magam vele, otthagytam a marketing világot és normál fogyasztóvá redukáltam a kapcsolatomat a céggel.

Eltelt több, mint 10 év.
Az internetnek köszönhetően belépett az életembe egy újabb MLM férfi, akit először csak hírlevélből ismertem, de úgy 2 éven át „tartottuk” a kapcsolatot.
A sok hírlevélen kívül elolvastam egy ebook-ot is, amit Ő írt, amiben sorra felsorolta azokat a kínokat és negatívumokat a hagyományos MLM tevékenységről, ami miatt én is elmenekültem.
Rám ez a könyv olyan hatással volt, hogy 2 év után rászántam magam arra, hogy újra megpróbálom.
Az Ő módszerével, az Ő segítségével, az „Ő” termékével.

Még mindig vannak bennem rossz érzések, ezért nem tudok olyan gyorsan belevágni, amilyen gyorsan szeretnék haladni.
Egyáltalán, tényleg szeretném?
Lehet egy komoly kudarcélmény után ugyanazt élvezettel csinálni?
Lehet ma az emberekkel normálisan kommunikálni, hogy ne nézzenek állandóan a mondandód mögé, hanem higgyék el elsőre, hogy jót akarsz?
Kell e ilyen dolgokon töprengeni, amikor egy vállalkozást akarsz építeni?